Gyerekkoromban elég rendetlen voltam, a székemen és az ágyamon hevert egy rakás ruha, egymásra hányva dobálva. Ha netán mégis bepakoltam a szekrénybe, akkor is csak bedobtam. Nem is foglalkoztam az egésszel. Aztán ahogy idősebb lettem ez a szokásom megváltozott és igyekeztem az otthonomban rendet és tisztaságot tartani, figyeltem rá, hogy mindig elpakoljak, mindennek legyen helye bekategorizálva, egyszerűen csak azért mert így sokkal jobban éreztem magam, jobb volt a közérzetem.

Rendrakás alatt értem egyébként a takarítást, hogy mindennek megvan a helye, hogy nincsenek elöl felesleges dolgok és nem halmozok fel magam körül egy csomó dolgot, amire amúgy nincs is szükségem. Véleményem szerint ugyanis, minél kevesebb felesleges tárgy van a környezetünkben annál harmonikusabb és egyszerűbb az életünk.

Azt gondolom, a rendrakás lényege, hogy megbecsüljük a birtokunkban levő tárgyakat és arra törekedjünk hogy ezekkel a tárgyakkal minél különlegesebb kapcsolatot építsünk ki. Ha tiszta és rendezett otthonban élünk azzal magától értetődően javul az önképünk és semmilyen ellentmondást nem leszünk képesek elviselni, hiszen az amilyen környezetben élünk, árulkodik arról milyenek is vagyunk valójában. Az ahogy bánunk a dolgokkal körülöttünk és hogy értékeljük-e mindazt amink van, ugyanis a rendrakás többről szól, mint a dolgok pakolása.

Vegyük például a cipőket és a zoknikat. A lábaink viselik a súlyunkat és segítenek, hogy élhessük az életünket, a zoknik pedig amik körbeölelik a lábunkat, éppen ezért gondolom, nem mindegy, hogy bánunk velük.

Az ágyunk az, ami pihenést kínál nekünk, amelyre ráhelyezzük az egész testünket. Igen is megérdemli, hogy nap végén egy olyan ágyba feküdjünk be, amely szépen beágyazott, kényelemesen kialakított és jó energiát áraszt magából ezzel is segítve a pihenésünket.

Te hogyan tárolod a ruháidat és a cipőidet? 

Ha téged is érdekel a téma akkor meleg szívvel ajánlom Marie Kondo: Tiszta öröm című könyvét.